(În timp ce mă cert cu o proastă de funcţionară),
a rave forradalom valahol tőlem távol
születik és hal meg.
A pénztárak előtt
leizzadt tömeg mint a Love Parade-en,
itt nem táncolnak és utálják egymást mind –
itt mi vagyunk azok
és csak magunk közt,
a bájos pillanatokban,
egyfajta ezek vagyunk – görnyedt háttal,
krumpliszsákok
lábon állni próbálván,
seggre ülve a város milliárdosa
iránti csodálattól
aki kisebbik fiát akasztófára küldte
és most óriás emlékműveket emel
neki.
Nem izgat a rave kultúra
de bosszant
Mihá szavazni küldött mert,
mondja ő,
a polgármester megszámolhatja a pecséteket
személyimben
a következő kihallgatáson.
A holnapoktól való félelem – és a holnaputántól,
és a hátralevő élettől – ostobává tesz,
ravasszá, bizáncivá.
Estefelé, mikor ő nadrágomat mossa
első tulajdonosa
megtömi magát energiaitallal,
lemegy Berlin utcáira
és
táncolni fog.
Király Zoltán fordítása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése